4.rész: A rejtélyes valami

Sziasztok! Előszőr is bocsánat a késés miatt, sok dolgom volt a héten, de most itt az új rész!!! :)
                  Jó olvasást, és ne feledjétek SZOMBATON új rész!

Az előző rész tartalmából: Melanie átment Chart-hoz. A lány csodálta a fiú lakóhelyének szépségét, és rendezettségét, amíg be nem lépett a szobájába. A látványt nem fogadta jó szemmel, sőt egyenesen megrémisztette, ezért kirohant a szobából. Próbálta elhagyni a házat, de Chart vagy 'valaki' bezárta a bejárati ajtót. Ijedtségében más megoldást keresett. Futott, futott és futott, mikor találkozott egy Chart 'hasonmással'

A látvány, hogy két majdnem ugyanolyan, helyes fiú áll körül engem megrémiszt. Nem az, hogy hogyan néznek ki, hanem a hasonlóság. Ha nem lenne az egyik barna a másik pedig fekete, összetéveszteném őket. Ezek tuti, hogy ikrek.

- Úr Isten, te meg ki vagy? - mondom lihegve, a futás miatt, miközben hátrafordulgatok, szemügyre venni a hasonlóságukat. Amikor megfordultam egy pillanatra megakadtak szemeim Chart tekintetén. Éreztem a nehéz levegő súlyát a szívemen, amikor őt néztem. A szemében dühöt, és szenvedélyt láttam. Ameddig Chart-ot néztem, addig a fekete hajú srác, Hiks bezárta az ajtót, amin éppen menekülni szerettem volna. Megakadt a lélegzetem, amikor meghallottam a kulcs hangos fordulását a zárban. Olyan nagy félelem érzet támadt fel bennem, hogy nem tudtam uralkodni magamon, és elfutottam a két sráctól. Gyorsan nekem iramodtak, és elkaptak, legalábbis Chart. Megragadta a kezem, majd magához húzott. Szívem hevesen zakatolt, lábaim remegtek, féltem, hogy megakar csókolni. Egy pillanat múlva Chart fájdalmasan egy fehér meszes falhoz nyomott. Kezeimet pedig a fejem felé erősítette, két erős kezével. Ott álltunk egy-két percig mozdulatlanul, és néma csendben. Majd Chart közel hajolt hozzám...

- Ne próbálj meg elmenekülni még egyszer! - súgja fülembe, amitől én megborzadok, amit egy akaratos könnycsepp követ.
- Te már az enyém vagy! És nem foglak bántani! Szeretlek! - mondja egyre hangosabban. Megpróbálok a kínos szituáció elől elmenekülni, de ahhoz már késő, ugyanis megcsókolt.

Fürgén elkapta a számat, amit szenvedélyesen megharapott, majd megcsókolt. A félelmemnek nyoma veszett, ameddig csókolóztunk. 

- Khm. - köhint egyet Hiks. 

- Én is itt vagyok ám. - mondja Hiks, kissé ingerült hangon.

Chart egy hirtelen mozdulattal hátrébb lépett tőlem, majd elégedetten leült egy ütött kopott székre, amin elkezdett hintázni. Egy ideig még néztem őt szótlanul, majd Hiks-re meredt a tekintetem. Mosolygott rám, ami tőle érdekes, mert amióta itt vagyok, azóta, csak morcos, és ingerült a kedve, de most mosolyog. Ellépek a faltól, és Chart felé indulok. Remegő kezemmel megérintem napbarnított vállát, majd megkérdezem tőle...

- Miért vagyok itt? 

- Szükségünk van rád! - feleli, majd szájába helyez egy cigarettát.

- Kérsz? - ajánlja fel.

- Adj egyet. - elfogadtam remegő kézzel, majd számba helyeztem. Chart odahajolt hozzám, és meggyújtotta a számban tartott cigarettát.

- Rám? Miért kellek én nektek? - térek vissza mondandómhoz.

- El kell vezetned a régi házatokba. - közli, majd lazán kifújja a füstöt szájából.

- Miért?! - értetlenkedek.

- Muszáj ennyire húzni az időt? Engem várnak ám, ha tudnátok. - vág szavunkba Hiks, aki fel-alá járkál, és a telefonját figyeli.

Chart, zsebéből előhúz egy papírt, majd átadja nekem. Lassan kinyitom a szabályosan összehajtogatott papír lapot, amin egy telefonszám áll:

06-30-264-87-23 

- Mit csináljak ezzel? - kérdezem a telefonszámot olvasva.

- Hívd fel! - parancsol rám Hiks. 

- Várj! Még ne! - állít meg Chart.

- Most nagyon figyelj! Ezt a számot csak holnap 14:00-kor hívhatod fel, nem később, nem előbb, pontosan ekkor. Érted?? - világosít fel Chart.

- Mi lesz ha nem hívom fel? - kérdezem, fenyegetőző hangon.

- Megöl! - válaszol határozottan.

E szót hallva, megakadt a lélegzetem, és a földre rogytam, amit egy ájulás követet. Nem hallottam semmit, csak homályos embereket, akik az ölükbe vettek. Úgy gondoltam Hiks és Chart volt az, de tévedtem, a mentősök voltak...

- Héé, nem akarok kórházba menni, jól vagyok!!! - üvöltöttem kaparó torokkal, és nehéz nyelésekkel.

- Hogy lehetséges ez? - csodálkoznak a mentősök. 

- Jól vagyok, mint mondtam, szóval nem kell a segítségetek. - rendeztem le az ügyet.

Lassan elsétáltam a ház mellől, és eldobtam a papírt, amit Chart adott. A távolból hallottam a fiúk kiabálását, de nem érdekelt, csak mentem, és mentem, míg a temetőbe nem értem. Bementem a nyikorgó kapun, és a csap felé mentem. Egy üvegbe engedtem, friss, hideg vizet, és a szüleim sírjához mentem. Meglocsoltam a földet, amiben a virágoknak a gyökerei nőnek. Majd eligazgattam, kitépkedtem a gazokat. Pár perc múlva kegyetlen sírás ragadott meg, amit nem tudtam abbahagyni. A távolból egy néni kérdezte jól létemet, majd leült mellém, és ezt mondta...

- Aranyom, tudom, hogy nehéz elveszíteni a szüleidet, és tudom, milyen rossz ide jönni, de sajnos nem élünk örökké. - próbált nyugtatni.

- Igen, sajnos nem. - válaszoltam, majd megtöröltem könnyes szemeimet, egy zsebkendővel.

- Jobban érzed magad? - kérdezi az idős hölgy.

- Kicsit. - válaszolok röviden.

- Nekem most mennem kell, de ha szeretnél beszélgetni, holnap is itt leszek. - simogatja meg vállam.

- Viszontlátásra! - köszönök el.

- Szervusz.

A néni távozása után erőt vettek magamon, és felkeltem a sírról. Amint felültem egy fényes valami szúrta ki a szememet. Elkezdtem ásni kezeimmel, és tapogatózni, hogy mi lehet az. Letakarítottam róla az összes homokot, ami inkább sárrá vált, a locsolás miatt. És kivettem a földből. 

                                                       

                                                 Folytatjuk....

Hát ennyi lenne mára, remélem ezzel a kis résszel felkeltettem a kíváncsiságotokat. A következő részben sem marad el az izgalom, és a kaland. Ki tudja talán Melanie összejön Chart-tal vagy Hiks-el. Vajon mit rejteget a sír? És mi lesz a telefonszámmal? Ha kíváncsi vagy mindenképpen olvasd el a következő részt! :)  Sok komit, és feliratkozót...