4.rész: A rejtélyes valami

Sziasztok! Előszőr is bocsánat a késés miatt, sok dolgom volt a héten, de most itt az új rész!!! :)
                  Jó olvasást, és ne feledjétek SZOMBATON új rész!

Az előző rész tartalmából: Melanie átment Chart-hoz. A lány csodálta a fiú lakóhelyének szépségét, és rendezettségét, amíg be nem lépett a szobájába. A látványt nem fogadta jó szemmel, sőt egyenesen megrémisztette, ezért kirohant a szobából. Próbálta elhagyni a házat, de Chart vagy 'valaki' bezárta a bejárati ajtót. Ijedtségében más megoldást keresett. Futott, futott és futott, mikor találkozott egy Chart 'hasonmással'

A látvány, hogy két majdnem ugyanolyan, helyes fiú áll körül engem megrémiszt. Nem az, hogy hogyan néznek ki, hanem a hasonlóság. Ha nem lenne az egyik barna a másik pedig fekete, összetéveszteném őket. Ezek tuti, hogy ikrek.

- Úr Isten, te meg ki vagy? - mondom lihegve, a futás miatt, miközben hátrafordulgatok, szemügyre venni a hasonlóságukat. Amikor megfordultam egy pillanatra megakadtak szemeim Chart tekintetén. Éreztem a nehéz levegő súlyát a szívemen, amikor őt néztem. A szemében dühöt, és szenvedélyt láttam. Ameddig Chart-ot néztem, addig a fekete hajú srác, Hiks bezárta az ajtót, amin éppen menekülni szerettem volna. Megakadt a lélegzetem, amikor meghallottam a kulcs hangos fordulását a zárban. Olyan nagy félelem érzet támadt fel bennem, hogy nem tudtam uralkodni magamon, és elfutottam a két sráctól. Gyorsan nekem iramodtak, és elkaptak, legalábbis Chart. Megragadta a kezem, majd magához húzott. Szívem hevesen zakatolt, lábaim remegtek, féltem, hogy megakar csókolni. Egy pillanat múlva Chart fájdalmasan egy fehér meszes falhoz nyomott. Kezeimet pedig a fejem felé erősítette, két erős kezével. Ott álltunk egy-két percig mozdulatlanul, és néma csendben. Majd Chart közel hajolt hozzám...

- Ne próbálj meg elmenekülni még egyszer! - súgja fülembe, amitől én megborzadok, amit egy akaratos könnycsepp követ.
- Te már az enyém vagy! És nem foglak bántani! Szeretlek! - mondja egyre hangosabban. Megpróbálok a kínos szituáció elől elmenekülni, de ahhoz már késő, ugyanis megcsókolt.

Fürgén elkapta a számat, amit szenvedélyesen megharapott, majd megcsókolt. A félelmemnek nyoma veszett, ameddig csókolóztunk. 

- Khm. - köhint egyet Hiks. 

- Én is itt vagyok ám. - mondja Hiks, kissé ingerült hangon.

Chart egy hirtelen mozdulattal hátrébb lépett tőlem, majd elégedetten leült egy ütött kopott székre, amin elkezdett hintázni. Egy ideig még néztem őt szótlanul, majd Hiks-re meredt a tekintetem. Mosolygott rám, ami tőle érdekes, mert amióta itt vagyok, azóta, csak morcos, és ingerült a kedve, de most mosolyog. Ellépek a faltól, és Chart felé indulok. Remegő kezemmel megérintem napbarnított vállát, majd megkérdezem tőle...

- Miért vagyok itt? 

- Szükségünk van rád! - feleli, majd szájába helyez egy cigarettát.

- Kérsz? - ajánlja fel.

- Adj egyet. - elfogadtam remegő kézzel, majd számba helyeztem. Chart odahajolt hozzám, és meggyújtotta a számban tartott cigarettát.

- Rám? Miért kellek én nektek? - térek vissza mondandómhoz.

- El kell vezetned a régi házatokba. - közli, majd lazán kifújja a füstöt szájából.

- Miért?! - értetlenkedek.

- Muszáj ennyire húzni az időt? Engem várnak ám, ha tudnátok. - vág szavunkba Hiks, aki fel-alá járkál, és a telefonját figyeli.

Chart, zsebéből előhúz egy papírt, majd átadja nekem. Lassan kinyitom a szabályosan összehajtogatott papír lapot, amin egy telefonszám áll:

06-30-264-87-23 

- Mit csináljak ezzel? - kérdezem a telefonszámot olvasva.

- Hívd fel! - parancsol rám Hiks. 

- Várj! Még ne! - állít meg Chart.

- Most nagyon figyelj! Ezt a számot csak holnap 14:00-kor hívhatod fel, nem később, nem előbb, pontosan ekkor. Érted?? - világosít fel Chart.

- Mi lesz ha nem hívom fel? - kérdezem, fenyegetőző hangon.

- Megöl! - válaszol határozottan.

E szót hallva, megakadt a lélegzetem, és a földre rogytam, amit egy ájulás követet. Nem hallottam semmit, csak homályos embereket, akik az ölükbe vettek. Úgy gondoltam Hiks és Chart volt az, de tévedtem, a mentősök voltak...

- Héé, nem akarok kórházba menni, jól vagyok!!! - üvöltöttem kaparó torokkal, és nehéz nyelésekkel.

- Hogy lehetséges ez? - csodálkoznak a mentősök. 

- Jól vagyok, mint mondtam, szóval nem kell a segítségetek. - rendeztem le az ügyet.

Lassan elsétáltam a ház mellől, és eldobtam a papírt, amit Chart adott. A távolból hallottam a fiúk kiabálását, de nem érdekelt, csak mentem, és mentem, míg a temetőbe nem értem. Bementem a nyikorgó kapun, és a csap felé mentem. Egy üvegbe engedtem, friss, hideg vizet, és a szüleim sírjához mentem. Meglocsoltam a földet, amiben a virágoknak a gyökerei nőnek. Majd eligazgattam, kitépkedtem a gazokat. Pár perc múlva kegyetlen sírás ragadott meg, amit nem tudtam abbahagyni. A távolból egy néni kérdezte jól létemet, majd leült mellém, és ezt mondta...

- Aranyom, tudom, hogy nehéz elveszíteni a szüleidet, és tudom, milyen rossz ide jönni, de sajnos nem élünk örökké. - próbált nyugtatni.

- Igen, sajnos nem. - válaszoltam, majd megtöröltem könnyes szemeimet, egy zsebkendővel.

- Jobban érzed magad? - kérdezi az idős hölgy.

- Kicsit. - válaszolok röviden.

- Nekem most mennem kell, de ha szeretnél beszélgetni, holnap is itt leszek. - simogatja meg vállam.

- Viszontlátásra! - köszönök el.

- Szervusz.

A néni távozása után erőt vettek magamon, és felkeltem a sírról. Amint felültem egy fényes valami szúrta ki a szememet. Elkezdtem ásni kezeimmel, és tapogatózni, hogy mi lehet az. Letakarítottam róla az összes homokot, ami inkább sárrá vált, a locsolás miatt. És kivettem a földből. 

                                                       

                                                 Folytatjuk....

Hát ennyi lenne mára, remélem ezzel a kis résszel felkeltettem a kíváncsiságotokat. A következő részben sem marad el az izgalom, és a kaland. Ki tudja talán Melanie összejön Chart-tal vagy Hiks-el. Vajon mit rejteget a sír? És mi lesz a telefonszámmal? Ha kíváncsi vagy mindenképpen olvasd el a következő részt! :)  Sok komit, és feliratkozót...

3.rész: A szomszédom maga az ördög.

Az előző rész tartalmából: Egy új szereplő Chart, aki Melanie-t egy kis gitározással, és full-os kinézetével teljesen levette a lábáról. Újabb könnyek. Újabb félelem érzet az új iskolával kapcsolatban, és Kera, aki mindenben segíti Melanie-t. A vásárlásból hazajövet Melanie meglátja testvérét Ben-t két fiúval beszélgetni, köztük pedig Chart-ot.

Finom, és halk léptekkel próbáltam megközelíteni a házunkat anélkül, hogy észrevegyenek a fiúk. Annyira figyeltem a halk lépteimre, és arra, hogy ne keltsek zajt, hogy észre sem vettem, hogy a fiúk engem néznek. Hirtelen megálltam, és mit se mondóan elkezdtem mosolyogni. Nagyon cikinek éreztem ezt a helyzetet, a szívem csak úgy kalapált, majd kiesett a helyéről, a lábam remegésbe kezdett teljesen magától, és én ott álltam tehetetlenül, amikor nagy sóhajtozás után megszólalt az öcsém Ben, komolyan mondom életmentő.
- Minden oké? -kérdezi összekurcsolt kézzel az öcsém.
- Háát persze csak, nagyon elfáradtam, szóval megyek és lefekszem, tudod holnap suli, neked is ezt kéne tenned. - próbáltam kitalálni valami kifogást, ami sikeres volt.
- Mel, nagy fiú vagyok már, nem kell bébiszitterkedned. - szidott le gúnyos tekintettel, ennyit az én "életmentőmről"
- Akkor én megyek is... - köszönök el majd belépek az ajtón, amikor valaki a hátam mögött lever valamit. Azonnal megfordulok, és szemben találom magam Chart-tal, aki cuki vörös fejjel előttem áll.
- Héé, az a váza nagyon drága volt! - szidom le, de a beszédemben hallható volt a " nem is igaz" kifejezés.
- Igen, oh nagyon sajnálom. Mennyibe került kifizetem. - Chart a zsebéből elővette a fekete bőr pénztárcáját, és kivett belőle egy ropogós 5000-est.
- De hülyee vagy! Csak vicceltem, de a megijesztésemért ki kell engesztelned valamivel. - nevetek Chart-on majd szerzek egy seprűt, amivel felsöpörhetem az üveg darabokat.
- Mégis mivel? - hirtelen megragadja a kezem, a seprű csak úgy kiszáguld a kezemből, majd a földre esik. Egy pillanat elteltével a tekintetünk már össze is találkozott, és egy kis ideig egymás pirosló arcát néztük. Mikor Chart lépett és...

megcsókolt. Bevallom már én is éheztem a csókjára, de nem mertem lépni, meg az emlékek Kayl-ról teljesen összezavarnak. A csókolózás közepette hátrébb léptem Chart-tól, és elfordultam tőle.

Nagyon rosszul éreztem magam, hogy abbahagytam, és ráadásul el is fordultam tőle, de ezt kellett tennem. Chart nem értően nézett engem, majd közelebb jött hozzám.

- Sajnálom, én nem akartam, csak annyira megbabonázol, hogy muszáj volt lépnem, sajnálom tényleg. - Chart engem átölelve próbálta kifejezni sajnálatát. Megfordulok mélyen a szemébe nézek, és...

- Chart ez nem a te hibád, én is ugyanígy érzek irántad...de nem tehetem, mert pár napja meghalt a barátom egy autóbalesetben, és én is majdnem, szóval most muszáj gyászolnom, sajnálom. - Chart-ot otthagyva felrohanok a szobámba, és a párnámat átölelve sírok. Nagy nehezen könnyes, kisírt szemmel elalszok.

------ Másnap------

Brrr.....rrrrr - szól az ébresztőm, az az a telefonom.

Jajj, de nem akarok ma felkelni, sőt iskolába menni sem.

Nagy nehezen kimászok az ágyamból, és lekapcsolom az ébresztőt. 

Au, egy pillanatra felnézek, mikor beverem a fejemet az ablakba, ami egész este nyitva volt. Ez fájt.

Gyorsan feleszméltem, és lementem Kerahoz, aki éppen a szendvicseinket készítette.

- Szia Mel. Jól aludtál? - kérdezi Kera a szendvicseimet csomagolva.

- Őszintén? Végig sírtam az éjszakát, nézz rám! Szétfolyt a sminkem. 

- Ó drágám, gyere ide - nyúl felém Kera, majd egy pillanat múlva már át is ölel.

- Amúgy reggel a futár hozott neked egy virágcsokrot. - közli Kera, és kiszalad a konyhából.

Néha nem értem, miért csinál ilyen hülyeségeket, na mindegy megyek megnézem azt a csokrot.

Gyors léptekkel az előszoba felé vettem az irányt, amikor megpillantottam a gyönyörű színes virágcsokrot. A csokorhoz egy levélke is járt, ki küld levelet ebben a században? Már nem azért, cuki meg minden, de akkor is, mostanában a facebook és ennek társai a menők. Szépen lassan kicsomagoltam a levélkét, és elkezdtem olvasni: 

Melanie, még nem nagyon ismerlek, de az a csók 

eszméletlen volt, és tényleg bocsánat a tegnapiért, de

nagyon felkeltetted a figyelmemet. Ja, és ma velem mész suliba.

 - Szomszédod. 

- Mi az, hogy ma vele megyek suliba? Nem tartozok senkihez! De a levél nagyon édes volt. Majd megköszönöm neki. Ó tényleg, nekem még készülődnöm kell a suliba. Elkééések!!

- Nyugi Mel, nem fogsz elkésni. - szólal meg egy hang a fürdőből. 

- Miért is? Fél óra múlva becsengetnek. - nézek az órámra.

- Csak, mert mondtam. - mosolyogva lép ki a fürdőből.

Nagyon furcsa ez nekem. Mindenki mosolyog, és jó kedve van kivéve nekem, pech. 

Ráadásul ez a levél, kikészít!!! Úgy látszik ma mérgesen megyek suliba. - szomorodok el.

Majd felrohanok a szobámba, és elkezdek készülődni. Röpke 20 perc alatt kész is lettem. 

Na mehetek is. Lerohanok a lépcsőn, úgy mint akit kergetnének. Majd ki az udvarba, ahol balszerencsémre fellöktem Chart-ot, sőt nem csak fellöktem, de rá is estem. 

- Hé, vigyázz máskor, még a végén megsebesítesz. - mondja, majd száját mosolyra húzza.

- Öhhm. Bocsii, csak sietek a suliba. - mászok le róla, majd összeszedem a földre leesett dolgaimat.

- Sulibaa? - kérdezi kikerekedett szemmel Chart.

- Igen, suliba, mint minden velem egy idős tini, te nem jössz? - - próbálom nem idegesen elmondani, de nem jött össze, eléggé felidegesített ma minden. Jól kezdődik a napom, mondhatom.

-Nyugaloom. - csitít le, majd előveszi az ellenőrző füzetét, amiben az áll, hogy ma nincs suli. 

- Nee, szóval ezért mosolygott az öcsém? Csak tudnám miért nem mondta el? - ülök le a fűbe.

- Megakart talán csak viccelni. - ül le mellém Chart.

- Ja, lehet - mosolyodok el halványan.

- Amúgy nagyon cuki amit írtál, ja és köszönöm a virágokat - adok az arcára egy puszit.

- Nagyon szívesen - mondja elpirult arccal.

- És most mit csináljunk? - kérdezi, majd feláll a földről.

- Háát...nem tudom, nincs ötletem.

- Szeretnél gitározni? - kérdezi, majd felhúz a földről.

- Veled? ( minden álmom, hogy vele gitározzak, de.... tudjátok mit nincs semmi DE! )

- Igen, szeretnék. - tűzöm el a hajam.

- Gyere akkor - ragadja meg a kezem, és az utcán végig vezet. 

Ha jól látom, akkor a házuk felé megyünk. Igen oda. Nagyon kellemes férfi parfüm illat fogadott, amikor beléptem a házba. Teljesen rendezett ez a ház - döbbenek le. Minden a helyén van, semmi sincs szétdobálva, nem úgy mint nálunk. Az előszoba halvány kék színben pompázik, fehér bútorokkal. Elég nagy ez a ház, biztos egy vagyonba kerülhetett. Chart megáll egy szoba előtt, és így szól. 

- Na szóval most bemegyünk a szobámba, de nyugi nem szeretnék semmit tőled. Ja, és a falon lévő poszterek, háát azt ne vedd figyelembe. - tisztázza Chart.

- Hát, oké. Itt fogunk gitározni? - kérdezem.

- Igen, ebben a szobában élem ki minden pillanatomat. - mondja, nekem meg halvány mosolyra húzódik a szám. Kissé megijesztett Chart. Úgy éreztem magam, mintha a Szürke 50 árnyalatába lettem volna. Lassan beléptem a szobába, ahol tömény cigi szag vette át a levegőt. Nem is olyan ártatlan fiúcska mint hittem. A földön szanaszét dobált ruhák, szétszaggatott párnák, és energia ital halom volt. Az ágya széttúrt, rendezetlen, mintha együtt lett volna valakivel. Na, és a fal. Te Úr Isten!!! Tele van pucér nőkkel, amik szét vannak dobálva dác nyíllal. Szó szerint UNDORÍTÓ! Moccanni nem mertem, nem, hogy leülni vele gitározni. Remegő lábbal beljebb léptem, és a falon lévő undorítóságot figyeltem. 

- Jól vagy? Kissé elfehéredtél. - lép mellém Chart, aki eddig a ruháit pakolászta el a földről.

- Öhhm, igen, csa..k eléggé meglepett ez a látvány. - próbálok mondani valamit, de csak a képek vannak a gondolataimba. Ez a fiú egy pervelz állat, azonnal el kell innen tűnnöm. 

- Megmondanád merre van a fürdőszoba? Meg kellene néznem a sminkem. - találok ki egy kifogást.

- A sminked tökéletes, és te is az vagy. Pont egy ilyen csaj kell nekem, aki ennyire tökéletes. - előttem áll, és bókol. Hátat fordítok neki, és megpróbálok a lehető leggyorsabban eltávozni innen.

Futok...futok, de hallom a távolból, hogy Chart követ. Már az ajtó előtt állok, és próbálom kinyitni, de nem sikerül, bezárta. Megpróbálok gyorsan más kiutat keresni. Elszaladok egy ismeretlen szoba felé, végig a folyosón, majd fel a lépcsőn. Nagyon félek! Ijesztő ez a ház, és Chart is.

Futok fel a lépcsőn, mikor hirtelen megcsúszok, nem estem le, csak felhorzsoltam a lábam, ami sajnos vérzik, nagyon. Minél hamarabb megpróbálok felállni, és fojtatni a futást. Felértem a lépcső tetejére, de a futást nem hagyom abba..... Látok egy ajtót. Végre. Teljes erőmből az ajtó felé igyekszek, hogy végre kiszabaduljak. Megnézem, hogy nyitva-e van az ajtó. Szerencsémre nyitva, vagy ez nem is olyan szerencsés? Az ajtót kinyitva egy borzasztóan helyes, fekete hajú fiúval találom szemben magam. Pont ugyanúgy néz ki mint Chart. Próbálok visszafutni, de bekerítettek. Előttem a fekete hajú sexy fiú áll, akinek a szeméből sötétség sugárzik. Hátam mögött meg Chart.

- Hello. A nevem Hiks. Örülök, hogy megismerhetlek! - gonosz vigyorra húzódik a szája.

........ Folytatjuk!!!

Sziasztok sajnálom, hogy ma jött az új rész, de remélem tetszett! 

Sok folytit!!