Hol vagyok? - kérdezem rekedt hangon, majd szemeimmel egy ismerős arcot keresek.A kopott fehér falakon és ágyakon kívül csak egy szőke hullámos hajú, körübelül 30 éves hölgyet látok, aki zokog. Nem értem miért van itt, hiszen még soha sem láttam. Nem merek szólni semmit, így hát a falat bámulom, és gondolkozok, hogy mi történhetett, mert nem emlékszem a tegnapra. A gondolkodásom közepette akit láttam hölgy megfogja a kezem, és simogatni kezdi. Gyorsan elhúztam előle, és a takaró alá tettem. A hölgy abbahagyja a zokogást, és kezébe vesz egy zsebkendőt, amivel megtörli könnyes szemeit, majd leül az ágyam mellé.
- Megtudhatnám, hogy ki maga? - kérdezem, majd megpróbálok felülni, hogy jobban lássam.
- Nem emlékszel rám? Én vagyok Kera nénikéd.- válaszol kétségbeesett arccal, és egy képet mutat felém, amin én vagyok rajta, és egy számomra ismeretlen fiú, aki talán nálam fiatalabb lehet, meg persze ez a szőke hajú nő.
- Hányadika van ma? - kérdezem, és próbálom összerakni a szálakat.
- Október 20 - válaszolja, és kezébe veszi a mobilját, ahogy látom éppen valakit készül felhívni.
- Megbocsájtanál egy percre? - kérdezi, és már ki is rohan a szobából.
Amíg ő kiment én a képet néztem, és a rajta szereplő dátumot. Október 6 ez a dátum volt ráírva.
A képet jobban szemügyre véve, láttam, hogy ajándékok vannak az asztalon, csak nem egy születésnap? - kérdezem a gondolataimból kiesve.
- Itt is vagyok. - mondja a szőke hajú nő, aki mosolyogva tér vissza a szobába.
- Kinek volt ekkor a szülinapja? - kérdezem tőle, és a dátumra mutatok.
- Hát neked, ekkor töltötted be a 17. életévedet. Nem emlékszel rá? - kérdezi, majd leül mellém az ágyra. Nem nagyon örültem, hogy egy számomra ismeretlen nő ül az ágyamon, de ő állítólag nagyon is jól ismer, szóval megengedtem neki, hogy ott üljön.
- Nem, sajnos nem emlékszem, és arra se, hogy mi történt. Miért vagyok kórházba? És hol van Kayl, miért nem ő ül itt helyetted? - fennhangon kérdezem, amire a szobatársaim is felfigyeltek.
- Azért vagy itt, mert autóbalesetet szenvedtél, amit hála Istennek túl éltél. - magyarázza a tegnapot Kera.
- Egyedül? Vagy kivel? És mikor? Hol? Miért nem emlékszem semmire? - tör ki belőlem a sírás.
- Ó, Melanie, drága Melanie tudom, hogy ki vagy most akadva, de pihenésre van szükséged. - tereli el a témát Kera.
- Nem szeretnék pihenni! Tudni szeretném az igazat. Hol van Kayl? - akadok ki.
- Örülök, hogy Kayl-ra emlékszel, de sajnos őt már nem láthatod. - mondja Kera, és megfogja a kezem.
- Miért? Mi történt? Mondd már el, légyszíves. - kérlelem, könnyes szemmel.
- Tegnap elmentetek egy házibuliba, de nem értetek oda, és kiderült azért nem, mert autóbalesetet szenvedtetek. Amibe sajnos a barátod belehalt, nem tudták megmenteni. -mondta Kera könnyes szemmel.
A szavakat hallva, olyannyira elkezdtem sírni, hogy nem tudtam abbahagyni, nem értettem miért van ez, hogy miért halt meg, és még az a szörnyű, hogy nem emlékszek semmire a tegnapból. Egyedül ő rá emlékszek, senki másra, és most meghalt, itt hagyott egyedül ebben a hideg, és kopott kórházban.
- Jó napot kívánok! Látom felébredt, már kezdtünk aggódni maga miatt. Meghoztam az eredményeket, és sajnos el kell, hogy keserítsem önt, de magának emlékezet kiesése van, ami azt jelenti, hogy nem emlékszik dolgokra, személyekre, és még lehet önmagát se ismeri meg.
- Tudom ki vagyok, és azt is, hogy a barátom meghalt. - sírom el újra magam.
- Nyugalom, ez az állapot nem tart örökké, szépen lassan visszajönnek az emlékei, de ez időbe fog telni. Ami meg a hölgyet illeti. Melanie ha jobban érzi magát, akkor mielőbb hazaviheti. - mondja az orvos Keranak.
- Én nem megyek sehova ezzel a nővel. - jelentem ki, és a fejemet elfordítom előlük.
- Kera, az ön nénikéje, nem fogja magát bántani, nyugodjon meg, a testvére is hamarosan megérkezik, majd ő jobb kedvre derít. - mosolyog rám a doki, én meg egy gúnyos mosollyal válaszolok vissza.
- Nem várok senkire, én most akarok hazamenni. - akadékoskodok az orvossal.
A Doktor Úr furcsán néz rám, majd kimegy a szobából. Annyira ki vagyok akadva, hogy legszívesebben megölném magam, ha már úgy se él a szerelmem, akkor én is meghalok. Pár perc múlva a Doki egy papírt ad "Kera nénikém" kezébe.
- Mondd! Mi áll benne? - kíváncsiskodok.
- Hazamehetsz, de még el kell végezni néhány vizsgálatot. - összegzi a lapon olvasottakat.
- Milyen vizsgálatot? Fájni fog? ( utálom a vizsgálatokat ). - kérdezem félénk hangon.
- Csak alap vizsgálatokat, például vérnyomás mérés, látás vizsgálat, és vérvétel. - sorolja a doki.
- Vérvétel? Én tűfóbiás vagyok, elájulok, ha tűt látok. - panaszkodok az orvosnak.
- Nyugalom, nem kell odanézni. - nyugtat Kera.
- Hát, oké, essünk túl raja. - egyezek bele.
A vizsgálatok után
- Most már mehetek haza? - kérdezem az orvost.
- Igen, itt a papírja. - odaadja a kezembe.
- Mielőbbi gyógyulást, és jó hétvégét. - köszön el az orvos.
A kórházból kilépve a hűvös októberi időbe, egy autóhoz mentünk. Nem tetszett az ötlet, hogy autóba üljek, sőt egyszerűen utáltam ezt az ötletet.
- Nem mehetnénk busszal? - kérdezem és az autótól hátrébb lépek.
- Oh, tényleg, bocsánat. Persze mehetünk. - elnézést kér Kera, és az autóból kiszáll.
Egy kis idő múlva egy hatalmas vajszínű kertes házhoz értünk, ahol egy barna hajú srác a kövön ülve telefonozott. Ahogy észrevett engem odafutott hozzám, és átölelt. Kezemet hátratéve, mint egy szobor álltam, és vártam mikor enged el, kicsit égő volt.
- Jó most már elég lesz. - állítom le.
- Amúgyis te meg ki vagy? - kérdezem felvont szemöldökkel.
- A testvéred Ben. Szerinted ki lennék? - néz rám ideges tekintettel.
- Sajnálom, de nem ismerlek, ugyanis elvesztettem az emlékezetemet. - magyarázom neki.
- Hogy mi? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Jól hallottad. Nincs emlékem semmiről, csak az elhunyt pasimról. - rontok be a házba.
- Melyik az én szobám? - kérdezem a sok idegeskedés miatt fáradt hangon.
- Emeleten a fürdőszoba mellett. - mondja Kera.
- Megyek, és kipihenem a mai napot. - mondom Kera-nak, és a szobámba megyek.
Remélem tetszett az első rész! Ha igen, akkor komizz, és kövess. Az új részeket mindig szombaton fogom felrakni. Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése